Szőrzetének színétől függetlenül minden hovawartnak szépen formázott feje, élénk, barátságos és határozottságot sugárzó szemei vannak. Ennek megfelelően alakul az embereknek a kutyára való első ránézés utáni első reakciója, és a viselkedését illető elvárásai is. A hovawart lényére jellemző, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos, bátor, könnyen és örömmel tanul, étellel és játékkal egyformán jól motiválható. Tanításánál, képzésénél türelmetlenséggel és erőszakkal semmire sem megy az ember, mert ekkor megmakacsolja magát, és nem, vagy csak kedvetlenül dolgozik. Dicsérettel, jutalmazással és kedves szigorúsággal szinte minden elérhető egy hovawartnál. A nevelés során illik figyelembe venni, hogy veleszületett őrző-védő ösztönnel erősen megáldott kutyával foglalkozik az ember, de még a kölyökkorban, célirányos szocializációval viszonylag könnyen kialakítható a kutyánál, hogy ne essen túlzásokba. Tanácsos a hovawarttal még fiatal korban megismertetni minden “idegent” (legyen az ember vagy állat), akikkel később, felnőtt kutyaként is több-kevesebb rendszerességgel találkozni fog. Kétéves kora után ugyanis általában már átlagon felüli módon különbséget tesz “az én falkám” és a “nem az én falkám” között. Általános, aranyat érő nevelési tanácsok a fiatal hovawart esetében nemigen használhatóak, mert a fajta kialakulásának során sokféle genetikai típus keveredett, ezért nagyon változó, hogy az önálló terelőkutya, a öntudatos őrkutya, vagy a jól irányítható pásztorkutya tulajdonságaiból van benne több az átlagosnál. A nevelésnél semmiképpen sem szabad megfeledkezni arról, hogy az emberben megingott bizalmát egy hovawartnak nagyon nehéz visszaszerezni. Mindezek ismeretében kimondható, hogy nem árt valamilyen előzetes kutyás tapasztalat az első hovawartos gazdiknak, különben nem lesz meglepetésektől mentes számukra a kutyával való foglalkozás. Ez a fajta fejlett terület- és személyvédő ösztönnel rendelkezik, a gazdihoz és a családhoz nagyon ragaszkodó. Nem jellemző, hogy elkóborolna: bár szaglása fejlett, a vadászösztöne inkább mérsékeltnek mondható. Magabiztos, kiegyensúlyozott, önálló döntőképességű kutya – ez utóbbi tulajdonság az egyik szakkönyvben úgy olvasható, hogy: “intelligensen nem engedelmes”. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az egyéni akaratú és az egyéni döntőképességű kutyák között elég nagy a különbség. Az egyéni akaratú kutya azonnal mindenre nemlegesen, tiltakozva, nemtetszően reagál: nem csinálja, ugatni kezd, az ellenkezőjét teszi annak, amit kellene, magát okosabbnak, erősebbnek, bátrabbnak képzeli, mint amilyen a valóságban. Nem tudja fölmérni helyesen sem az erőviszonyokat, sem a cselekvéseikkel járó kockázatot. Az egyéni döntőképességű kutyák először mérlegelnek, mielőtt döntenek, mert felelősségtudatuk van, és nagyon jól tudják, hogy tetteiknek, reakcióiknak következményei vannak, amelyeket nekik, és nem az emberi társuknak kell vállalniuk. Egy jó képességű őrzőkutya nem engedheti meg magának, hogy helytelenül reagáljon, túlzott mértékű kockázatot vállaljon, “nem rohanhat fejjel a falnak”. A hovawartok az egyéni döntőképességű kutyák egyik legreprezentánsabb példáját jelentik, tiszta, jól körvonalazható, logikus és erős karakterrel. Mindent megfigyelnek, ami körülöttük történik, és ez a tulajdonságuk – ellentétben sok más fajtával – viszonylag ellenállóvá tette őket a jelen civilizált környezet stressz hatásaival szemben. Szinte folyamatos őrködésük ezzel párhuzamosan folyamatos elemzést eredményez, amelyben a hovawart mindent kategorizál: “jó”, “nem jó”, “érdektelen”, “most már elegem van belőle” csoportosítás szerint. A hovawart későn érő kutya: 2-3 éves kora után fejlődik ki igazán, ezért hagyni kell neki időt, semmiképpen sem szabad túl korán megerőltetni. 5-6 éves kora után mozgásigénye alábbhagy, higgadt házőrző karaktere mellé még bölccsé is válik, nyugodt, türelmes életstílusából nehezen mozdítják ki idegen kutyák vagy környezeti ingerek. A családba könnyen és gyorsan beilleszkedik, a gyerekekkel türelmes és játékos. Következetes neveléssel, türelmes tanítással könnyen célt érhet vele az ember. Gazdáját nem csak folyamatosan szemmel kíséri, hanem valóban minden lépését követi. Ennélfogva ideális kísérő kutya, amelyet mindenhova magával vihet az ember, legyen az nagyváros vagy kis falu, munkahelyi iroda, szállodai szoba, vagy étterem egy távoli ország ismeretlen nyaralóhelyén. A hovawart mindenhol föltalálja magát, kitalálja magának, hogy mi pótolja az udvart, mit lehet őrizni. Mindig, mindenhol elvárja, hogy gazdáját és az ember/kutyaközös falka tagjait az idegenek, ismeretlenek messzemenőkig elismerjék, tiszteljék. Hangos beszédre, hirtelen mozdulatra, az emberi társa irányába tett, erőszakosnak tűnő testkontaktusra azonnal reagál.